Meg volt a vizsgálat.

Borzalmas volt.

Pokolian fájt, szinte elájultam a fájdalomtól.

Átjárhatóak.

De semmi sem ilyen egyszerű. Túl kanyargós, túl tág, behúzódásokkal teli, és rossz helyen van az egyik. 

Nincs tovább, nem tudnak már mit kezdeni ezután, ismeretlen eredetű meddőség. Ennyi. 

Keressek fel egy meddőségi központot, és kezdjek gyűjteni a lombikra. Paff. 

Összetört álmok, és szív. És nincs kivel megbeszélni. Próbáltam elmagyarázni az én drága vőlegényemnek, hogy olyan borzasztó volt, hogy még álmomban is megjelennek előttem az ott átélt képek, és ha rá gondolok már rosszul vagyok... De nem érdekli. Nem is figyel rám. Nemtudom, miért esne nehezére egy kicsit belegondolni... Ne sajnáljon, de legalább vígasztaljon, ne kezdjen egyből kiabálni velem, ha sírva fakadok... 

Nincs több mondani valóm, köszönöm a figyelmet.