Aki már járt ebben a cipőben, az tudja mire gondolok, mikor azt mondom, úgy érzem, most sikerült. 

Mert van olyan hónap, amikor elő sem kerül a terhességi teszt, mégcsak nem is jár a fejemben, mert annyira biztos vagyok abban, hogy ez most nem Az a hónap. 

Viszont ez a hónap más. Máskor is volt már, hogy alig vártam a nemvárt mensi napját, de most tényleg nagyon bevagyok kattanva.

Már utánna néztem: 

• Ha most teherbeestem, körülbelül a mikulás hozza majd a babánkat.

• A tüsző naponta átlagosan 2mm-t nő, és kb 20 mm-esen reped meg, tehát nekem elméleti síkon 11-én volt 16mm, tehát 13-a körül volt tüsző repdésem. 

• 14-én váltottam a cickafark teáról a palástűre, tehát, azt is jó időpontban tettem. 

• Ezek alapján, és persze csak elméletileg, most 9 nappal vagyok az ovuláció után, tehát még szörnyen korán van a teszteléshez, hiába ez a 27. ciklusnapom.

• De ezek értelmében  pénteken akár már tesztelhetek is. 

Úgyhogy tudományosan levezettem, hogy én bizony nincs olyan ne legyek terhes. 

Aztán persze, tudja aki járt már így, természetesen már megváltoztak a melleim, és ezt a párom is észrevette. Hát persze, hogy reggelente vagy jobban, vagy kevésbé, de émelygek, sőt a nap többi részében is előfordul, hogy felfordul a gyomrom. 

Pedig az eszem tudja, hogy szinte lehetetlen, hogy a hormonok álljanak a tünetek mögött, hiszen még ennyire korán talán be sem ágyazódott a zigóta. Vagy talán soha nem is volt. 

És a vágyakozás ugyan úgy megmaradt. Már fejben kb 3x átrendeztem a szobát, már ezerszer átgondoltam hol lenne jó helyen a kiságy, ahol se nem huzatos, se nem túl napsütötte, hogy hol lenne jó helyen a pelenkázó, és a babahinta, és hogy ilyen szép, kora tavaszi időben milyen jót tudna aludni a friss levegőn a kicsikém.