Úgy ültem most le ide, a gép elé, hogy nem tudom mit mondhatnék.

HOgyan foglalhatnám szavakba amit érzek, és gondolok? 

Ha úgy írnám, ahogy érzem, az nem lenne éppen szalonképes. Úgyhogy megpróbálok uralkodni magamon. De nem egyszerű.

Az elmúlt egy hónapban 3x menstruáltam. Háromszor.

Egyszer október 14-től, négy napig. Aztán 24-től 4-5 napig. Végül november 9-től újra, ezúttal 7 napig. 

Az előző bejegyzésben leírtam, mit mondott az orvos, amikor 27-én elmentem hozzá, mert éreztem, hogy ez nem normális, ami velem történik, így ezt nem is részletezném, mert felesleges lenne, újra ezen idegeskednem...

Most több eszem volt, én már nem megyek egyik béna, "orvos"-hoz sem, akinek úgy elvenném a praxisát, hogy pislogni nem bírna, nem hogy szólni bármit. 

Kistarcsára megyek, újra, remélem több sikerrel. Annyi a gond, hogy december 21-re adtak időpontot. Addig simán menstruálok még legalább 3x újra, és ki tudja mitől.

És ez dühít a legjobban. Itt már nem a babáról van szó, nem a teherbeesésről. Itt valami komoly gond van. Ha van egy kis szewrencsém, csak hormonális, de ahogy magamat ismerem, a szerencse elkerül, így hát, még az is megeshet, hogy a karácsonyomat, egy csodás korteremben tölthetem. Bár ha addig kihúzom így, akkor az a pár nap már úgyse számít..

Hajt a kíváncsiság, mi lehet velem megint, de annyira érzem, hogy jobb lenne nem tudni. Csak úgy ébredni egyik reggel, hogy legalább a dolgok egy kicsi része rendben van. 

És akkor még az szóba se kerül, hogy most 2 éve, hogy elhatároztuk, szeretnénk megosztani az életünket egy harmadik személlyel. 2 nagyon kemény éve. 

Az biztos, hogy most el sem tudom képzelni, milyen lenne, ha itt lenne egy bébi, és én lennék a mamija. Úgy érzem egyre távolabb van minden célom. 

Elviselhetetlen így élni.