Megint eltelt x hónap, a fene se számolja már, már a vérzésem is csak onnan tudom, mikor kellene megjönnie, hogy a telefonom két nappal előtte jelez. A peteérést se figyelem már annyit, ígyis-úgyis 2-3 naponta szerelmeskedünk, felesleges a negatív gondolatokkal elterelni a figyelmet.

Amikor tavaly novemberben elmentem a nőgyógyászhoz, hogy kimaradt a vérzésem, és már amúgy is épp egy éve szeretnék kisbabát, még azt hittem, mostanra anya lehetek, vagy legalábbis közelebb leszek hozzá, mint akkor. Tévedtem. Ha lehetséges még távolabb kerültem a célomtól, mostmár egy teljes káosz a ciklusom. Addig 2-3 nap eltérés fért bele, annyival előbb, vagy később jött meg, de ennyi azért még normális. Mostmár 10-15 nap eltérés lett a normális. Hogy mikor fogok tesztelni? Nemtudom, honnan is tudhatnám, mikor semmit nem tudok magamról. Még ezt a legalapabb, legtermészetesebb dolgot sem. 

Megint egy iszonyat gyenge menstuáción vagyok túl, vagy vagyok a közepén, a franc se tudja. Annyiből áll a dolog, hogy mostmár egy hete pecsételgetek. Pont mint májusban, és akkor 3 héttel később újra véreztem, akkor rendesen. Képtelenség követni. 

Gondoltam rá, hogy hőmérőzök, hogy legyen valami támpont a peteérésre. 2 hétig mértem a reggeli hőmet, 0,5 C° körüli különbség volt minden nap. egyszer több, egyszer kevesebb. Ovutesztelnék is, de egy fél vagyont költhetnék rá havonta, mivel még csak kb sem tudom, mikor van peteérésem. Ha van egyáltalán. 

De ha van is, ezeken a szerencsétlen petevezetékeken mire elér valameddig szegény pete, meghal végkimerülésben. 

Eddig próbáltam nem rá görcsölni. Na mostmár ezt is tudom, hogy kell csinálni. Ameddig próbálsz nem görcsölni, addig pont azt csinálod. Amikor már lemondasz mindenről, akkor nem görcsölsz rajta tovább. 

A lelkem egy része oda, a szívem darabokra tört, és már nem érdekel. Csak szeretném ha az egész elmúlna végre, a vivódás, a fájdalom, és el is tudom mulasztani. Ezt teszem épp, nap mint nap.